Püspöki Körlevél

Marton Zsolt püspök körlevele Tóth András atya haláláról és a lelkipásztori ellátásról 

Kedves Testvéreim Krisztusban!

Mély fájdalommal tudatom veletek, hogy Tóth András atya, a Szentmártonkáta plébánia plébánosa, aki lelkipásztori szolgálatot látott el Tápióbicske plébánián, Káva és Pánd filiákban is, 2025. július 5-én, életének 71., papságának 46. évében, váratlan hirtelenséggel, hosszan tartó betegség után hazatért a mennyei Atyához. András atya még négy évig szolgálhatta volna híveit, ha betegsége nem szólítja haza az Úrhoz. Személy szerint is különösen megrendítő számomra az ő elvesztése, hiszen első kápláni szolgálatom helyén és idején ő volt az én principálisom. Most együtt gyászolok veletek és kérem a Mennyei Atyát, fogadja be őt örök dicsőségébe. 

Tudom, milyen fájdalmas veszteség ez mind a négy település közösségeinek, akik eddig András atyától kapták a szentségek kegyelmét, a tanítást és a lelkipásztori kísérést. Sajnos mai helyzetünkben, amikor a papi hivatások száma csökken, nem tudok új plébánost küldeni minden megüresedett helyre. Ezért az alábbi módon rendelkezem a lelkipásztori ellátásról:

• Tápióbicske plébánia, valamint Káva és Pánd filiák lelkipásztori ellátását Mike Róbert atyára, Tápiószentmárton plébánosára bízom.

• Szentmártonkáta plébániát ideiglenesen Virth József atya vezeti, aki a közeljövőben Nagykáta plébánosa lesz, és onnan látja majd el Szentmártonkátát oldallagosan.

Az utóbbi években egyre inkább tapasztaljuk, hogy a megüresedő plébániákra – akár nyugdíjba vonulás, akár haláleset miatt – nem tudunk új papokat küldeni. Több papunknak több közösségért kell felelősséget vállalnia, így a hívek egyre kevesebbszer találkozhatnak a saját plébánosukkal. Ezért arra kérem a közösségeket: 

Imádkozzatok papi hivatásokért! Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába (vö. Mt 9,38). Imádkozzatok paptestvéreinkért, akikre a csökkenő létszám miatt egyre nagyobb teher nehezedik!

Egyúttal szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az Egyház élete egyre inkább abba az irányba halad, ahol a hívek közösségeinek önállósága és felelősségvállalása kiemelt jelentőséggel bír. Vannak ugyan feladatok, amelyeket kizárólag pap végezhet el (szentmise, gyóntatás, betegek szentsége), de a közösségi élet számos más területén fontos a hívek aktív részvétele. 

Hálásan köszönöm a diakónusok, hitoktatók, akolitusok, animátorok, plébániai munkatársak és plébániai intézők szolgálatát, akik az utóbbi években sokat tesznek azért, hogy a közösségek élők maradjanak és a lelkipásztorok terhei csökkenjenek. 

Különösen a kisebb települések híveit bátorítom, hogy – a plébánosukkal, plébániai kormányzójukkal, diakónusaikkal és intézőikkel együttműködve – kezdjenek el tudatosan készülni arra, hogy közösségük a jövőben önállóbb legyen és az említett szolgálattevők segítségével, nagyobb felelősségvállalással és önfenntartó módon is képes legyen működni.

Ezen a módon is életre válthatjuk Egyházmegyénk jelmondatát, mely szerint "Együtt építjük" és ebben a folyamatban mindenkire szükségünk van! Fontos, hogy erről gondolkodjanak, beszélgessenek, és tegyék ezt közösségi szinten is témává: hogyan tudják saját erőforrásaikat mozgósítani, milyen felelősöket és segítőket tudnak találni, akik – a plébánossal, plébániai kormányzóval egységben - összefogják a híveket, és megszervezik az egyházi élet legfontosabb területeit. Arra kérem a lelkipásztorokat és a közösségeket, hogy ne várjanak a problémák kialakulására, hanem időben induljanak el ezen az úton, és keressék meg a helyi közösség életképességének, küldetéstudatának és együttműködésének formáit. Ez annak a szinodális egyházi működésnek az útja is egyben, amelyre Ferenc pápa hívott bennünket és amely a jövő egyházának az útja is lesz egyben.

Kérem számotokra a Jóisten áldását, a Szűzanya oltalmát és Szent Mihály főangyal pártfogását!

Váci Egyházmegye, 2025. július 9.

+ Marton Zsolt megyéspüspök