Keresztség

Mi a keresztség?

A vallásos életnek és Isten országának kapuja. Ez az első szentség, amelyben az ember élete során részesül. Isten minden embernek Teremtője, aki a keresztség által minden bűntől megtisztítja, majd gyermekévé fogadja az embert és házanépének az Egyháznak tagjává teszi. Jézus Krisztus valóságosan találkozik a keresztség szentségében mindazokkal, akik részesülnek benne. Ő maga lép közel hozzád a vallásos élet kezdetén és felajánlja életkortól függetlenül, hogy élő kapcsolatban marad veled, egyúttal meghív, hogy te is maradj Vele és közösségével.

Miért keresztelünk?

A hívő, elkötelezett, vallásos ember válasza: Krisztus parancsát és határozott küldő szavát tejesíti az Egyház, amikor a keresztségben részesíti az embereket.

Plébániánkon élők kimondott vagy éreztetett válaszai a következők: a gyermekük számára keresztséget kérő szülők egy szép családi ünnepnek élik meg; családi elvárás teljesítenek, mert szokás náluk a keresztelés; esetleg beígért ajándék, pénzösszeg megszerzésének tudatában cselekszenek stb.

Válaszaink kölönbözösége abból eredhet, hogy kit állítunk a keresztelés középpontjába.

A keresztelési szertartás középpontja

Kézenfekvő válasz sokaknak, hogy a gyermek (vagy keresztségre készülő felnőtt) áll figyelmük középpontjában, mert az ő keresztelőjére készülnek. Igaz, fontos és teljesen emberi dolog, hogy a keresztelendő gyermek (vagy felnőtt) intenzív figyelmet kap környezete részéről. Azonban, ha csak azért kérjük a keresztelést, hogy vele együtt ünnepeljünk és megajándékozzuk őt, akkor célt téveszthetünk. Ilyen esetben a keresztelő nélkül is tarthatunk egy családi napot és megajándékozhatjuk az újszülöttet és családját, illetve felnőtt ismerőseinket.

Sokak számára a család áll a keresztelési szertartás középpontjában, mert az egy családi ünnep. Önmagában jó és értékes, ha a teljes család együtt ünnepel. Mégis célját veszti az ünneplés, ha a család nem nyitott Isten szavára és jelenlétére. Ez gyakran abban jelenik meg, hogy alig várják a szertartás végét, hogy belekezdjenek az "igazi" ünneplésbe és mulatozásba.

Számunkra is fontos a gyermek, a család és a hívő közösség, mégis annak tudatában cselekszünk, hogy a keresztség középponjában a Szentháromság áll, aki a keresztelendővel és a családjával az Egyház közösségében találkozni akar. Sőt, az Ő nevében részesül a keresztségben a gyermek (vagy felnőtt). Ez a találkozás életközösséggé válhat, ha minden érintett részt vesz benne vagyis a keresztelő napjától kezdve úgy formáljuk és építjük emberi kapcsolatainkat, határozzuk meg terveinket, és éljük hétköznapjainkat, hogy Isten is helyet kapjon benne.

Röviden a keresztszülő személyéről

A Katolikus Egyház ősi szokása, hogy a felnőtt embert csak abban az esetben részesít a keresztségben, ha a hívő közösségből valaki személyes példát mutat neki és kezességet vállal érte. Ezen személyeket nevezzük keresztszülőknek. A gyemekek esetében is ha csak elhet ott kell, hogy legyen a keresztszülő, aki megjelenítí azt, hogy a megkeresztelt személy családtagként befogadást nyert az Egyházba, illetve a megkeresztelt gyermeket és szüleit segíti a vallásos élet megélésében.

Keresztszülő az a személy lehet, aki:

• Legalább 16. éves és élég érett ennek a tisztségnek betöltésére;
• A keresztségben már részesült, bérmálkozott és rendszeresen Szentáldozáshoz járul.
• A Katolikus Egyház aktív és tevékeny tagja, életvitele miatt egyházjogilag nincs eltiltva a keresztszülői tisztségtől.
• Amennyiben párkapcsolatban együtt él valakivel, akkor ezen kapcsolatnak a Katolikus Egyház által elfogadott érvényes házasságnak kell lennie.

Úgy nevelni őket, hogy hitünk szerint éljenek

Istennek gyermekei vannak, ám unokái nincsenek. Ez a felismerés ráirányítja a figyelmek arra, hogy személyes meghívást kaptál Krisztus megimserésére, befogadására és megvallássára. Emiatt téves egész életemben arra hivatkoznom, hogy a szüleim, nagyszüleim is meg vannak keresztelve, járnak/jártak szentmisére, voltak elsőáldozók stb. Rokonaim és vallásos ismerőseim pélája hatástalan marad az életemben, ha nem állok szóba Istennel és/vagy hideg közönnyel, esetleg tevékeny ellenszevvel vagyok iránta.

Mindez komoly hangsúlyt és figyelmet irányít arra, hogy a szülők kiemelt feladata, hogy társai és vezetői legyenek gyermeküknek a vallásos életben: vele imádkozzanak, a család együtt vegyen részt a szentmisén, közösen foglalkozzanak a hittanos feladatokkal, megéljék a keresztény ünnepket stb. Gyermeketek nem úgy él majd, ahogy mondjátok és parancsoljátok neki, hanem átveszi megélt példátokat, életmódotokat, szokásaitokat.

Ez a felelős küldetés a szülők elismerése is! Milyen nagy dolog, hogy a hit Isten ajándéka, és egyúttal Isten bizalmát fejezi ki a szülők felé és egy vagy több emberi életet bíz rájuk. Nem idegenekre, családon kívüli szereplőkre, hanem a szülőkre! Bizony, ennyire nagyra tart benneteket Isten.

Élhettek ezzel a bizalommal és tevékeny együttműködéssel vallásos élettel kifejezhetitek, hogy van bennetek tevékeny szeretet Isten iránt. Sanjnos vissza is élhettek ezzel a bizalommal, ha a keresztelő után hónapokra, évekre Isten irányába sem néztek és távol maradtok a hívő közösségtől. Később születő gyermeketek keresztelésének kérésekor vagy amikor előáldozásra készültök majd fontos szempont lesz, hogy a keresztelő óta eltelt időben milyen volt családotok kapcsolata Istennel, valamint jelenlétetek az egyházközségben.